A Budai Várban, ahol a múlt és a jelen találkozik, Eszter, egy helyi turistavezető, készült egy magánlagzi szervezésére. A romantikus udvart a gyertyákkal és virágokkal díszítette, amikor egy hirtelen zümmögés riasztotta fel. A várfal egyik rése mögött hatalmas darázsfészek lapult, közvetlenül a menyasszony útja felett. Eszter szíve összeszorult – a lagzi két nap múlva volt kitűzve, és a darázsok közvetlen veszélyt jelentettek. Kétségbeesetten kapott az okostelefonjáért, és a neten keresve a darazsfeszkek.hu oldalt találta meg. Az oldalon talált vészhelyzeti gombot azonnal megnyomta. “Holnap reggel ott vagyunk,” ígérte egy tömör válasz.

Másnap hajnalban egy magas, szőke nő, Lilla érkezett motorral, hátizsákban hozva a szükséges eszközöket. “A várfal anyaga miatt óvatosabbnak kell lennünk – a permetező szer nem marhat a köveken,” magyarázta, miközben felmérte a helyzetet. Eszter meglepődött, hogy Lilla nem öltött védőruhát. “Éjszaka dolgozunk, amikor a darázsok alusznak,” mosolygott, és megmutatott egy infravörös kamerát. “Így pontosan látjuk, hol aktívak.” A terv egyszerű volt: a fészket befújni, majd óvatosan eltávolítani.

Éjfélkor, amikor a város csendje betöltötte az udvart, Lilla egy hosszú, hajlékony csövet kapcsolt a permetezőhöz. A fészek bejáratát célzva lassan szétterjesztette a szeret, amely a hőmérséklet-csökkenés hatására gyorsan megkeményedett. “Ez elzárja az oxigént – a darázsok szuszogás nélkül alszanak tovább,” magyarázta. Miközben a fészket leválasztotta a falról, Eszter észrevett valami fényt a törmelékek között: egy sötétzöld köves, régi gyűrűt.

A gyűrűn egy felirat volt olvasható: “Matthias, 1480”. Lilla azonnal felismerte a korabeli stílust. “Ez valószínűleg egy királyi ajándék lehetett, amit egy madár vagy egér hordott be évszázadokkal ezelőtt,” találgatta. Eszter kapcsolatba lépett a vár múzeumával, ahol megerősítették: a gyűrű valóban II. Mátyás korából származhat, és régóta keresett kincsek egyike. A hír másnapra már a helyi rádió hírfőcímévé vált.

A lagzi napján a várudvar varázslatosan csillogott. A gyűrűt üvegtartóban állították ki, és a történet annyira lenyűgözte a vendégeket, hogy a menyasszony még azt is megkérdezte, nem lehetne-e a gyűrűt szimbolikusan felhasználni az esküvői ceremónián. Lilla egy darázsriasztóval ajándékozta meg a párt, és közben elmesélte, hogy a darazsfeszkek.hu csapata gyakran talál hasonló történelmi relikviákat. “A múlt néha a legváratlanabb helyeken bukkan fel,” nevetett.

Estére a várban béke honolt. Eszter, miközben a csillagokat nézte, arra gondolt, hogy a darázsok nemcsak veszélyt hoztak, hanem egy elveszett történelmi darabot is felszínre hoztak. A gyűrűt hivatalosan a múzeumnak adták át, de a lagzi vendégei már terjesztették a darazsfeszkek.hu oldalt. Lilla névtábláját pedig az irodája falára akasztotta – “Tudom, hogy a jövőben is számíthatok rájuk,” gondolta. Így, egy kis segítséggel, a múlt és a jövő összefonódott a Budai Vár falai között.